Ez az írás egy belső küzdelmem lenyomata, egy korábbi traumám feldolgozása. Egy olyan embert tükröz, aki a legsötétebb helyekről próbál a fény felé kapaszkodni, miközben a múlt nem engedi szabadon.
Nagy sötétségből jövök. Megismertem a kegyelmet. Megismertem a valódi, önzetlen szeretetet, de a múlt…
Azért hiszünk, mert valóban kapcsolatban vagyunk Istennel – vagy csak túl félünk szembenézni a világban uralkodó káosszal és önmagunkkal?
Miután megtértem, egyre mélyebben kezdett foglalkoztatni minden, ami Istennel kapcsolatos. Különösen azután, hogy néhány olyan élményem volt, amikor Isten…
Régóta hiszem, hogy minden sebnek van értelme – de ez nem mindig nyújt vigaszt, amikor az ember épp a legmélyebb pontján van. Ma már el tudom mondani: Isten akkor talált rám, amikor a leginkább úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok.
Amikor a depresszió maga alá temetett, és legszívesebben egész nap…
Ha a szíved egy ajtó lenne, hogyan nézne ki?
Díszesen?
Széttörve?
Kit engedtél be rajta utoljára?
Aki bement, óvatosan becsukta, vagy koszos bakanccsal rúgta azt be?
Úgy gondolod, hogy soha senkit nem fogsz többé beengedni?
Azt hitted, hogy egyedül vagy.
Azt hitted, hogy téged senki nem érthet meg.
Azt hitted, hogy a fájdalmad olyan hatalmas, amit más még nem élt át.
Azt hitted, hogy olyan távol vagy az emberektől, hogy hozzád senki el nem érhet.
Én mindezeken átmentem. Van kiút.
Jézusnak semmi sem lehetetlen.
Úgy látom magunkat, mint egy ecsetet a festő kezében. Lehetek akármilyen jó eszköz, hiába mondanám, hogy nélkülem nem született volna meg a kép — ha nincs ott a kéz, ami megfog, ha nincs festék, amibe mártanak, és nincs vászon, amin nyomot hagyhatok, akkor az egész csak lehetőség marad. A létezésem…
Azt hiszed, ez lehetetlen? Hogy a fájdalom túl mély, a távolság áthidalhatatlan, a bűnöd túl súlyos? Hogy amikor sírva könyörögtél, Ő nem hallott meg? De igen. Ott volt. Mindig ott volt. És ott is lesz — akkor is, ha te már rég nem érzed. Ha ma csak egy igazságot engedsz közel a szívedhez, legyen ez…