Régóta hiszem, hogy minden sebnek van értelme – de ez nem mindig nyújt vigaszt, amikor az ember épp a legmélyebb pontján van. Ma már el tudom mondani: Isten akkor talált rám, amikor a leginkább úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok.
Amikor a depresszió maga alá temetett, és legszívesebben egész nap…
Ha a szíved egy ajtó lenne, hogyan nézne ki?
Díszesen?
Széttörve?
Kit engedtél be rajta utoljára?
Aki bement, óvatosan becsukta, vagy koszos bakanccsal rúgta azt be?
Úgy gondolod, hogy soha senkit nem fogsz többé beengedni?
Azt hitted, hogy egyedül vagy.
Azt hitted, hogy téged senki nem érthet meg.
Azt hitted, hogy a fájdalmad olyan hatalmas, amit más még nem élt át.
Azt hitted, hogy olyan távol vagy az emberektől, hogy hozzád senki el nem érhet.
Én mindezeken átmentem. Van kiút.
Jézusnak semmi sem lehetetlen.
Azt hiszed, ez lehetetlen? Hogy a fájdalom túl mély, a távolság áthidalhatatlan, a bűnöd túl súlyos? Hogy amikor sírva könyörögtél, Ő nem hallott meg? De igen. Ott volt. Mindig ott volt. És ott is lesz — akkor is, ha te már rég nem érzed. Ha ma csak egy igazságot engedsz közel a szívedhez, legyen ez…
Egy ideig azt hittem, hogy a halál közelsége a legfélelmetesebb érzés, amit egy ember megélhet. De tévedtem. A legfélelmetesebb dolog az üresség volt.
Lassan és észrevétlenül költözött be az életembe. Nem voltak látványos jelei – de ott bujkált a szobám csendjében, az osztályterem falai között, az…
Egy darabig azt hittem, hogy a halál közelsége a legfélelmetesebb érzés, amit ember megélhet. De nem így volt. A legfélelmetesebb dolog az üresség volt. Észrevétlenül költözött be az életembe. Nem voltak feltűnő jelei, mégis ott bujkált a szobám csendjében, az osztályterem falai között, az emberek…
Volt idő, amikor azt hittem, a halál közelsége a legfélelmetesebb érzés. Ma már tudom, hogy van valami, ami ennél is alattomosabb: az üresség. Csendben lopózott be az életembe. Nem járt ajtócsapódással, nem sikított. Csak ott volt. A levegőben, az emberek szavaiban, a szívemben. Mindent beborított,…