Ecset a kézben
Úgy látom magunkat, mint egy ecsetet a festő kezében. Lehetek akármilyen jó eszköz, hiába mondanám, hogy nélkülem nem született volna meg a kép — ha nincs ott a kéz, ami megfog, ha nincs festék, amibe mártanak, és nincs vászon, amin nyomot hagyhatok, akkor az egész csak lehetőség marad. A létezésem…
Semmitmondó
Anyám utoljára még visszapillantott a házunktól alig száz méterre lévő útkereszteződésből. Vajon tudta-e, hogy amit akkor lát és érez, az a mi kapcsolatunkat is egy kereszteződésbe vezeti? Egy olyanba, ahonnan már nem folytatható az az irány, amerre eddig tartottunk. Innen már csak jobbra vagy balra…