Ez az írás egy belső küzdelmem lenyomata, egy korábbi traumám feldolgozása. Egy olyan embert tükröz, aki a legsötétebb helyekről próbál a fény felé kapaszkodni, miközben a múlt nem engedi szabadon. Nagy sötétségből jövök. Megismertem a kegyelmet. Megismertem a valódi, önzetlen szeretetet, de a múlt…

Régóta hiszem, hogy minden sebnek van értelme – de ez nem mindig nyújt vigaszt, amikor az ember épp a legmélyebb pontján van. Ma már el tudom mondani: Isten akkor talált rám, amikor a leginkább úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok. Amikor a depresszió maga alá temetett, és legszívesebben egész nap…

Ha a szíved egy ajtó lenne, hogyan nézne ki? Díszesen? Széttörve? Kit engedtél be rajta utoljára? Aki bement, óvatosan becsukta, vagy koszos bakanccsal rúgta azt be? Úgy gondolod, hogy soha senkit nem fogsz többé beengedni? 

Anyám utoljára még visszapillantott a házunktól alig száz méterre lévő útkereszteződésből. Vajon tudta-e, hogy amit akkor lát és érez, az a mi kapcsolatunkat is egy kereszteződésbe vezeti? Egy olyanba, ahonnan már nem folytatható az az irány, amerre eddig tartottunk. Innen már csak jobbra vagy balra…