Ecset a kézben
Úgy látom magunkat, mint egy ecsetet a festő kezében. Lehetek akármilyen jó eszköz, hiába mondanám, hogy nélkülem nem született volna meg a kép — ha nincs ott a kéz, ami megfog, ha nincs festék, amibe mártanak, és nincs vászon, amin nyomot hagyhatok, akkor az egész csak lehetőség marad. A létezésem…
Jézus ma is hív
Azt hiszed, ez lehetetlen? Hogy a fájdalom túl mély, a távolság áthidalhatatlan, a bűnöd túl súlyos? Hogy amikor sírva könyörögtél, Ő nem hallott meg? De igen. Ott volt. Mindig ott volt. És ott is lesz — akkor is, ha te már rég nem érzed. Ha ma csak egy igazságot engedsz közel a szívedhez, legyen ez…
Semmitmondó
Anyám utoljára még visszapillantott a házunktól alig száz méterre lévő útkereszteződésből. Vajon tudta-e, hogy amit akkor lát és érez, az a mi kapcsolatunkat is egy kereszteződésbe vezeti? Egy olyanba, ahonnan már nem folytatható az az irány, amerre eddig tartottunk. Innen már csak jobbra vagy balra…
A szeretet íze
Egy gyermek szeretet utáni vágya, a megfelelni akarás csendes fájdalma és a hétvégi süteményekbe sütött boldogság íze.
Amikor az üresség lakik benned – és mégis vágysz Valakire, aki betölti
Volt idő, amikor azt hittem, a halál közelsége a legfélelmetesebb érzés. Ma már tudom, hogy van valami, ami ennél is alattomosabb: az üresség. Csendben lopózott be az életembe. Nem járt ajtócsapódással, nem sikított. Csak ott volt. A levegőben, az emberek szavaiban, a szívemben. Mindent beborított,…